Összegzés, konklúzió avagy a párizsi emberekről.

Itt most szeretném feketén fehéren leírni, számomra milyen volt az "első" benyomás Párizsról.
  A közlekedés sokkal kulturáltabb, mint Magyarországon. Nem annyira agybajosak, kint az emberek. Az utakon sokkal kevesebb az autó, csak egyes központi helyeken van dugó, de ott elég nagy. Az Eiffel-toronyból jól látszódott, nem csak az utakon, de még az utcákban sincsen parkoló autók. Helyette van rengeteg motor. Aki megengedheti magával, kétkerekűvel jár. Biciklis nem sok van, de több mint Magyarországon. :)

Ha mégis valaki kocsival, menne (bár nem éri meg, parkoló alig van a belvárosban) a körforgalomban fordítva van az elsőbbségadás. A kifelé menőnek kell elsőbbséget adni a befelé jövőnek. A metróhálózat szuper jól ki van építve, 95%-ban mindenhova el lehet jutni vele az 1-2-es zónában. És megjegyezném, halkabb, mint az itthoni. Jegyet mindig érdemes venni egyrészt, mindenhol kapuk vannak, elég nehéz lenne rajtuk átmászni. Ha meg megbüntetnek, elég borsos árat kell fizetni.

  Az emberek, alig beszélnek angolul, inkább csak az egyetemisták. De ezen ne csodálkozzunk, mert még a rádióban lévő dalok is franciául szólnak. Egyszerűen, mindent lefordítanak a saját nyelvükre, így nincsenek ráutalva, hogy angolul tudjanak. Nah meg ez egyfajta dac náluk. Ha valaki nagyon lassan törve is, de megszólal franciául, akkor nyert ügyünk, van ránk mosolyognak és azonnal segítőkésszé válnak. Angol feliratokat a múzeumokban, ne nagyon keressünk, még a Louvre-ban sincsenek. Egy szó, mint száz, ha valaki ebbe a fővárosba szeretné tölteni idejének kis részét is, érdemes legalább pár alap dolgot megtanulni, otthon, mert sokkal sokkal könnyebb lesz az életünk.
  Alapvetően az árak másfélszerese az itthoninak, a múzeumbelépők, meg kétszeres áron vannak. Múzeum bérletet csak akkor éri meg venni, ha nagyon sok múzeumba tervezzük a bemenetelt, mert különben nem kifizetődő és vannak nagyon érdekes múzeumok, amikbe nem érvényes. Itt mindenkinek kell fizetni, de a diák olcsóbb. 25 és 26 év alatt különösen megéri! Aki megengedheti magának és van ideje, menjen ki még mielőtt betöltené a korhatárt, mert több tízezer forintot spórolhat.
  Az üzletek eléggé össze vissza vannak nyitva-zárva. Kb. minden üzlet máskor tartja a pihenőnapját. De alapvetően a boltok reggel 8-tól este 7-ig nyitva vannak. Friss pékárut kb egész nap lehet venni, mert egész nap folyamatosan sütik.
  A város látképe eléggé káoszos. Az épületek eléggé toldozott-foltozott. Nincs semmi egységes. Pont olyanok az épületek mint a franciák jelleme. :D Az utcák eléggé koszosak a belvárosban.
  Ha netán tervezzük a kimenetelt érdemes október-november-re vagy márciusra tervezni. Ekkor még talán nincsenek annyian és a fotózáshoz elengedhetetlen színek is sokkal élvezhetőbbek.

Köszönöm, akik követték blogomat, remélem tetszett mindenkinek és sok hasznos infót kaptak azok, akik még nem voltak és terveznek egy kiutat.

Üdv

7. nap Sacre-Coeur, Musée d' Orsay & Arc de Triomphe

Mai nap már levezetésnek indult főként. Először együtt elmentünk a Sacre-Coeur-hoz. Kellemes idő fogadott minket a dombtetőn, bár kissé felhős volt az idő. A dombon betámadtak minket a helyi színes bőrű árusok, szerencsére engem egyszer már betaláltak hasonló arcok és le is húztak kemény 3 euróval, így lendületesen kikerültem őket, de sajnos a többieknek nem sikerült. Egyszerűen olyan dumájuk van és olyan pozitív kisugárzással jönnek az emberhez, aki először találkozik velük nem tud nemet mondani egyszerűen. Vigyorognak, kérdezgetnek, kezet fognak, felkiáltják: Qúná-má-tátááá...Meg hasonlók. És mindezt mosolyogva jókedvűen. Megkérdezik honnan jöttek, válasz rá: Hungary...Erre ők: áááá Puszkász, Puszkász....:D
Szóval őket is benyelték 1-2 euróval. Persze cserébe kapnak helyben kötött kardíszt
...
A kilátás gyönyörű volt fentről. A centrum java része látszódott. Belül is tetszett az épület elrendezése, bár be kell vallanom ennyi nap eltöltött idő nézelődéssel, már nem nyújtott akkora újdonságot. Főleg a Notre-Dame után, ami sokkal nagyobb.

...
Ezután mentünk a festők terére. Rengeteg festő gyűjtőhelye, fóruma. Fantasztikus képek látnak itt napvilágot. Nekem főleg a realisztikus festmények tetszenek, melyek majdnem olyanok mint a fotók. Tényleg nagyon profik voltak.

Következ állomásunk, a Dali-múzeum volt, ami innen kb. két utcányira volt.. Sajnos ezt, nagyon megbántam, mert nem volt olcsó a belépő és nagyon távol áll tőlem ez a stílus. Túl elvont számomra. Két dolog tetszett, ebből az egyiket lehetett csak lefotózni. Ami hiányzik egy hatalmas rinocérosz szobor ilyen vékony hosszú gólyapábakon, mely patába végződik. Hátán hatalmas csúcsdisszel kell elképzelni. Érdekes teretmény,, de ami miatt mégis jó, hogy egy nehézkes test vékony lábakon irreális képzetet ad. A másik kép magáért beszél:

Egy szitakötő vagy lepke rajza tükröződik egy króm csövön, ami Dali arcvonalaira hasonlít.
...
Ezután következett a hét csúcspontja számomra az Musée 'd Orsay. Ide már egyedül jöttem, mert a többiek már látták korábban. Szóval egy metrótréképpel neki a városnak :) Már rá se kellett néznem a térképre, mert már úgy közlekedtem, mintha ott élnék 6-8 éve. A műzeumban sajnos nem lehetett fotózni, amit nem is csodálok. A legigényesebb, legszuperebb művek itt voltak láthatóak. A louvre elbújhat az itteni gyűjteményhez képest. Ez egy sokkal kisebb múzeum, mint a Louvre. Kb. a 1/20-a. De mégis majdnem 4 órát itt töltöttem el. Fenomenális volt. A szombrok és festményeken az arc és a pózok tökéletes kifejezése, egy egy állóképet szinte megelevenített, és rájött az ember, mit gondolnak a szereplők. Mintha egy filmet éppen megállítottunk volna és csak a play gombot kell megnyomnunk a folytatáshoz, de tudjuk mi fog történni, vagy következni. Zseniális volt a képek és szobrok megszerkeztettsége és ötlete.
Itt láttam a híres képet is, ami a Gladiátor című film íróit megihlette annó a történet megírására. Az alkotó Jean-Léon Gérôme. Pár képe itt.
Érdekes, hogy élőben teljesen mások a színei a képeknek. De ez az összes festményre igaz, ami láttam. Egyik sem olyan, mint amilyennek hittem.
...
Ezután már csak egy végső és utolsó látnivaló maradt az Arc de Triomphe. Szerencsére ez is ingyenes volt, akár csak az Orsay. Felmásztam a tetejére, de közben belül van két emelet, ahol minimúzeum van a diadalív történetéről. I. Napóleon építette a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdet. Az épület alatt található az ismeretlen katona sírja, ahol 1923-óta folyamatosan ég egy mécses. Ne sima mécsesre gondoljatok :)

Sacre-Coeur A diadalív tetejéről.

 Az egyik sugárút

6. nap Versailles-i kastély

Mai napra a híres kastélyt terveztük. Csodálatos reggel volt. Kellemes meleg ütötte meg az arcom, mikor az utcára léptem. Felhő alig volt az égen. Odafele menet volt egy kis affér, mert mindenki máshogy gondolta, hogyan lehet kijutni Versailles-be. Én persze nem hallgattam senkire, szépen megnéztem a térképeket, beazonosítottam a vágányokat és mentem a magam feje után. A peronnál volt egy német csajszi, aki elméletileg 15 éves, bár én nem nagyon hittem el, mert kinézett vagy 19-20-nak. De a szenzáció az volt, hogy beszélt, németül, angolul, franciául, spanyolul és portugálul társalgási szinten. Persze minden infót úgy tudtam meg, hogy közel álltunk hozzá és hallgattuk mit beszél. Két angol nő beszélgetett vele, ők is turisták voltak és véletlen akadtak össze a csajszival. Ő maga Versaillesben dolgozott és épp oda tartott, igazgatta az elesett két hölgyet, akik mellette álltak, mondván ő is oda tart. Persze mi is rájuk tapadtunk. Út közben mesélt, ahol eddig járt, Londonról, Stuttgartról és még sok helyen, amilyen nyelven beszélt, hogy mennyire különböznek a fővárosok. Ahogy kiderült, keres valami munkát egy városban, elél 1-2 évet majd tovább áll. Ezért sem hittem el hogy 15 éves.
...
Megérkeztük a palotához. Sokkal rendezettebb volt a város, tiszták voltak az utcák, friss levegő, szép parkok. Párizsban rengeteg a kosz. A Párizsi könyv szerint XIV. Lajos a csőd szélére jutatta az országot eme 'kis' palota miatt. A főbejáratnál még nem tudtam, vajon mi került ennyibe. Hát igen, mikor a túloldalra kerültünk rájötem. A szó szoros értelmében a kert horizontig ért. Minden egyes szeglet meg volt munkálva. A franciák, bármibe fognak csak a monumentalitást hajszolják. Nagyobbat a nagynál!

A fenti képen egy nagyon kis apró részletét láthatjuk az egész kertnek. Mondhatni ez egy "kis" sarok volt :D A méretarányokról annyit, ablakok kb 5 méter magasak voltak. A kis tuják kb embermagasságúak.
A híres tükörterem (bal oldalt azok tükrök), mely úgy volt megalkotva, ha besüt a nap az egész terem fényárban úszott. Fotóni elvileg sehol nem lehetett, mindenhol ki volt táblázva, de senki nem tartotta be így én sem :D

Ahol megkötötték a Trianoni békeszerződéseket a Kert egyik végében volt, oda fáradságra hivatkozva nem mentünk le. A derekam is az utolsókat rúgta. A legszebb részeket így is láttuk. Ez alkalommal az elsőként készített képeket raktam be legutoljára. Szóval fordított kronológiát követnek a képek :)

Haza fele elkaptunk egy jó kis hóvihart. Ráadásul a metró ami bevitt volna minket a városközpontba kitett minket korábban, mert elakadás volt az Eiffel-toronynál és nem ment tovább. Itt persze megint beütött a szerencsesorozatom. A vonatvezető valamit bemondott még amikor a metrón voltunk, majd a mögöttem ülő tanárnő (sok sok gyerek társaságában), elkérte tőlem a metrótérképet. Hát nekem sem kellett több, ezért megkérdeztem mit mondtak. Itt két dolgot kell megjegyeznem a tömegközlekedés két fontos szabályát. Először is soha ne kövesd a tömeget ész nélkül! Második csak saját magadban bízhatsz :D Nos így eljárva, megtaláltuk azon villamosok egyikét, (ami persze az ellenkező irányban volt, amerre a tömeg ment) ami Párizsban jár. Ha jól számoltam van belőle összesen 3. Ezzel egy megállót mentünk, majd átszálltunk egy másik metróra, ami hazavitt. Érdekes módon itt már a hóvihar hűlt helyét találtunk. Szóval Párizs időjárása rendkívül változékony és lokális :)
A mai nap csak ennyiből állt nem mentünk tovább, inkább pihentünk, mert másnap korán kell kellni. :(

5. nap Musée Air Espace & Notre Dame

Lendületes nap volt a mai. Viszont most már kezdem érezni, hogy fáradok. Lassan vésztartalékokra kapcsolok. A sok gép előtt ülés miatt a derekam már le akar szakadni :D:D:D Hát igen, több sport kéne.
 De a lényeg a lényeg, hogy délelőtti program 2 óra a Louvre-ban. Még visszamentünk kicsit, ki mit akar még megnézni, hisz egy nap oda kevés. Én elsőre majdnem a 70%-át bejártam. Másodjára nekiestem a legfelső szintnek, ahol csak festmények találhatóak, de hamar rájöttem, a festmények közül is csak maximum a csoportos képek érdekelnek, ahol lehet kompozíciót elemezni. De a fókuszban a szobrok maradnak. Adtam még egy esélyt az egyiptomi részlegnek. Második nekifutásra már jobban tetszett. És volt egy két jó darab, ami mellett elsuhantam, vagy elsőre nem tudtam jó képet készíteni róla.

...

Következő állomásunk, a Musée Air Espace volt. Már reggel totál be voltam zsongva, egyszerűen imádom a repülőket! Ide csak hárman jöttünk a többiek az Orsay-ba mentek, én majd oda később nézek be. Gondoltuk, áááh, megjárjuk 2 óra alatt. Hát tévedtünk. Ez is egy hatalmas múzeum. Az odajutás már kicsit bonyolultabb volt, mert a 3. zónában volt , nekünk, meg a bérletünk csak az első kettő zónába szólt, így vennünk kellett kiegészítő jegyet. No a másik gond, hogy ide csak busz jár. De szerencsére Péter megoldotta a gondot és kijutottunk.
  A legelső repülőktől kezdve az 1990-as évekig minden európai (és pár amcsi) repülő kb itt megtalálható vagy életnagyságban vagy makettben. Elsőként a kinti részt tekintettük, meg mert hamarabb zárták. Amúgy itt meg kell jegyeznem a ticket pultnál egy darab ember sem volt. Kb volt rajtunk kívül még 5-10 ember az egész múzeumban. Jah és a csaj tudott perfektül angolul...Juhééjj! Szóval először megnéztük a Boeing-ot. Háááát kb a 3X-sa volt a mi gépünknek amivel utaztunk. Óriási gép. A hasában keresztbe tárolták a gépjárműveket.

 

Hát igen és ebből a hajtóműből volt 4. Nem semmi, meg kell hagyni. Ennél a repcsinél már csak egy nagyobb van az Airbus. Itt kint volt még pár leszuperált bombázó és vadászgép (frania Mirage), de annyira nem nyűgöztek le. Jöhetett a következő falat egy igazi echte Concorde. Nah ez már szép falat, gondoltam. A közhihedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt drága a jegy soha és full fapadosak voltak. Sokkal kevesebb hely volt bennük egy ember számára, mint pl azon a gépen amivel jöttünk. Nagyon puritán volt a belsejük. A pilóták meg kb csak oldal irányba láttak ki.

A következő teremben voltak a számomra kuriózum gépek. A német Focke-Wulf, az orosz Jak-3-as, volt egy Polikarpov, egy B-25-ös amcsi bombázó (Pear Harbor c. filmben ezzel vágnak vissza a japcsiknak) és persze a brit légierő ásza a Supermarine Spitfire. Volt még egy Li-2-es desszant gép is. Raktak bele hangszórókat, teljesen bele lehetett élni magunkat abba a helyzetbe, mikor dobálták ki az ejtőernyősöket és körülöttünk csak motorzúgás és távolsági tüzérség lövegei robbantak. Csúúúcs volt! :)

Ezután átmentünk a sugárhatómű hajtotta vadászrepülőgépek "régi fénykorába", azaz a 70-es 80-as évek gépei. Amúgy kár, hogy nem egy nappal később mentünk, mert másnap szimulátornap volt a napirenden. Pont akkor, amikor ott voltunk, állították fel a szimulátorokat. Ismerős játékokkal lehetett játszani, mint pl az il-2 sturmovik, Microsoft Fligt Simulator, csak éppen rendes pilótafülkében. :D
  Aztán következett a múzeum másik szárnya erre alig maradt időnk. Gyorsan én berohantam és lőttem pár képet. Ez a legelső repülők időszakáról szólt, hogyan alakultak ki a repülők. Kezdve azzal pl. hogy a szárny és a magassági kormány fordítva volt. :)

Aztán persze rengeteg, modell, makett volt kiállítva. Nagyon igényesen, részletgazdag kis alkotások voltak.

...
Ezután, én leváltam Katától és Pétertől, mert meg volt beszélve, hogy ők hazamennek pihenni, én meg találkozok Pankáékkal A Notre-Dame előtt. Szóval egyedül nekivágtam a nagy Párizsnak. Első lépésem egy információs pulthoz vezetett és kértem egy metrótérképet. Ezután, már gyerekjáték volt közlekedni. Menet közben kaptam egy sms-t, hogy annyira tetszik Pankáéknak az Orsay, hogy inkább ők ottmaradnak még. Hát nekem sem kellett több, én akkor is megnézem a katedrálist :D Szóval egyedül elballagtam és nem bántam meg. este volt már mire odaértem, de gyönyörű látvány fogadott. Persze a képek itt sem adják vissza a méreteket. Sokkal zömökebb az épület, mint a lejjebb látható képeken. Részletes mégsem túlcsicsázott. Számomra maga volt a tökéletes tervezés és kivitelezés. És tényleg a közép-tetején lévő magas toronycsúcs ad egyfajta elnyúlást az egész épületnek. Optikai csalás...nem rossz :) Az épület tele volt vízköpőkkel, egyszer megnézném nappal esőben milyen lehet a rengeteg vízelvezetés. Szép lehet, hogy minden honnan csorog a víz mint valami vízesésénél.

Szerencsémre mikor bementem pont egy mise vagy mi fogadott. Énekeltek, imákat mondtak, nagyon nyugodt és átható volt a hangulat. Engem teljesen visszarepített a középkorba a benti felfelé sötétedő tér, a tökéletes akusztika és az ének.

Végül megkerültem az egész épületet és kintről is készítettem pár éjszakai felvételt. Próbálgattam a gép paramétereit, milyen beállításokkal mit lehet kihozni. A katedrális mögötti híd, ami átvisz a déli partra, szerelem-lakatokkal volt tűzdelve. Rengeteg volt, több ezer.

Holnapi programom Versaille-i kastély és az Orsay-múzeum.

4. nap Louvre

Megjegyzés: 3.nap Bonaparte sírjáról és a Hadtörténeti múzeumról képek updatelve. 

Ma már teljesen rutinból keltem fel. 9.00 kor csörög a vekker. Fürdés reggeli startra készen. Persze ismét nem indultunk el időben :S és nem miattam! Nahde 11.30-ra csak sikerült a Louvre-hoz érni. Szerencsére nem volt hatalmas tömeg. Sőt gyakorlatilag alig voltak, mert a jegyvételnél 2 ember állt előttem mikor beálltam a sorba. Szerencsére eu 26 év alatt ingyenes volt, de ingyen-jegyet váltani kellett. Ezután gyorsan beszereztem egy angol nyelvű múzeumtérképet és leváltam a többiektől és egyedül indultam neki a 350 000 műtárgy megtekintésének. Összegezve egész jól meg van szervezve az útirány. Ha az ember kombinálja a szinteket nem csak 2D-ben gondolkodik, akkor kétszer nem nagyon megy ugyanazon az úton.

Engem főként az egyiptomi, a görög és római antik szobrok, és a híresebb festmények érdekeltek a későbbi időkből. Sajnos az egyiptomi gyűjteményben csalódtam. Rengeteg nem érdekes dolgot gyűjtöttek össze. A szobrok között viszont találtam, nagyon pompás példányokat, sajnos nagyon kevés volt az egyiptomiból. Pozitív, hogy rengeteg ihletet gyűjtöttem, jövendőbeli munkáimhoz.

 

 Érdekes módon a leghíresebb dolgok itt sem nyűgöztek annyira le. A festmények közül a Medúza tutaja című festmény tetszett nagyon, majdnem 15 percig elemeztem a kompozíciót. Az arckifejezések széles palettáját kínálta a kép. Tény, hogy Louvre-ba úgy szabad menni, ha az ember alaposan felkészül előtte, és utánaolvas a dolgoknak, mert különben úgy járhat mint én, hogy 1-2 nagyon híres dolog mellett mehet el. Ezen felül meg érdemes célirányosan azokat a blokkokat célkeresztbe venni, ami tényleg érdekli. Pl. én vagy 500 köcsög mellett mentem el, mert nem érdekelt, és azokra szántam az értékes időt, amik egy szemvillantás alatt megfogtak. Alább a Szárnyas niké.

Hát igen a híres Monalisa, szerencsére nem volt sok turista, simán közel tudtam menni hozzá. Megkértem egy fotós ferde szeműt, hogy fotózzon le vele, de nem sikerült neki ,pedig brutális gépe volt, gondoltam biztos profi fotós. Szánalamas....

Végül még bementünk a nap végén a Pére-Lachaise temetőbe. Megnéztem pár híres ember végső nyughelyét: David Jacques Louis (délelőtt még a híres képeit néztem a Louvre-ban), Eugéne Delacroix (Szintén az ő képeit is néztem ott). Érdekes szitu :D David J. L.-nek viszont, alig találtam a sírhelyét. Vagy 6X elmentem előtte, mire ráleltem. Valami nagy popás sírt vártam és valami hihetetlen puritán sírokat találtam helyébe. Nah jó Delacroixnak azért nem volt rossz. Ezért fel is került ide.

Nah igen hulla fáradtan hazaérve VÉGRE minden alkatrész megvolt a milánói spagettihez! És végre elkészült a nagy műűűű...jól belaktam és nekiestem a másnapi program összerakásának és utánaolvasásának, nahmeg a blog megírásának. Folyt köv :)

3. nap Eiffel-toronytól az Invalidusokig

Nah erre a napra mondom, végre az igazi Párizsból egy szelet!
Reggel korán kezdtük a napunkat, már 8kor kipattantam az ágyból, lerohantam bagettet venni. Megreggeliztem gyorsan felöltöztem, aztán már csatarendben is voltam 9.10kor. Persze most is várnom kellett a többiekre, így visszapihentem még egy kicsit, de végül 9.35kor sikerült elindulni. Első utunk az Eiffel-toronyhoz vezetett. Metró 3 átszállással, kb 30 perc és már ott is voltunk. Kijöttünk az aluljáróból körbepillantunk és sehol a torony. Nah ez volt a meglepi....hol a torony? :D Elindultunk egyik irányba...20-30 méter után azért csak kidugta  a kislány a fejét. Első pillantásra elég masszívnak nézett ki, vastagabbnak tűnt a nyaka, mint távolról. A fényképeken is vékonyabbnak néz ki, pedig masszívabb! (A fénykép is torzít valóságban sokkal zömökebb)

Egyre közeledve, egyre csak nőtt, nőőőőtt és még mindig nőőőőtt....tyhűűű mondom ez megabrutál nagy. A képek egyáltalán nem adják vissza micsoda monumentális építményről van szó. Megmondom őszintén, ekkorát még soha nem láttam, de még csak hasonlót sem. Amikor aláértem egy csöppnyi hangyának éreztem magam. Pár adat az olvasónak: ~320 méter magas, a csúcs 12 cm-t leng ki szélben, 7000 tonna súly. Egyszer majdnem lebontották, de kiderült jó 'adó' az építmény, így innen sugározták az első rádió- és az első televízió adást is a városnak.
Nahde, mi úgy döntöttünk, hogy elég borús az idő így csak szürkeséget látnánk, hárman végül annál maradtunk, hogy este megyünk fel és megnézzük a kivilágított Párizst.
...
A következő megállónk (11.00) "Egouts de Paris" azaz a csatornarendszer kialakulásának története és karbantartásáról szólt, hol máshol mint a csatornában. Hát igen a rácsos padlózat alatt ott folydogált alattunk a kaki. :D Vicces volt. Kb egy istállóhoz tudnám hasonlítani a szagokat. De ennek ellenére érdekes volt, például hogyan oldják meg árvíz esetén, hogy a melléktermékünk akkor is lefolyjon, és ne jöjjön vissza a csatornából.
Amúgy itt tudtam meg Párizs történetének kezdetét. Notre-Dame Katedrális szigetén alapították az első települést a Rómaiak. Jó mi? :D

Ez a nagy gömb úgy mőködött, hogy a víz nyomása görgette maga előtt a csőben, ezzel elhárítva a dugulást.

Aztán voltak még érdekes ladikszerű kerekes dolgok, amivel szó szerint lapátolták a sz**t.
Itt található még az a hírhedt híd is ahol Diana hercegnő elhunyt, a  Pont de l'Alma.
...
Ezután végiggyalogoltunk a Szajnán. Meg kell hagyni jó kis környék. Ellaknék itt, tiszta utcák, fekete néger sehol, rendezett designos francia házak. Tetszik, kifejezetten tetszik. Mondjuk ez a kép korábban készült, de pont ilyen házak voltak ott is. Erre a negyedre ez volt a jellemző design.

Utunkat a 'Pont Alexandre III' hídig folytattuk,

Itt tettünk egy éles 90 fokos fordulót jobbra és rápillantottunk az Invaludusok templomára. Hát igen, XIV. Lajos királyunk tudott vmit, hogy kell élni.

Szemben a hadtörténeti múzeum (Musée de l' Armée), ami a XIV Lajos korától a 2. világháborúig kb mindent felölel. A franciák még japán szamuráj harciviseleteket is összegyűjtöttek, volt nekik minden tájról ruhájuk, fegyverük. Végre megtekinthettem egy eredeti Mauser fegyvert és egy eredeti MP40-es K98-as és MP44-es gépfegyvert is. Nahmeg még szinte mindent, ami akkor volt :D Ennyire ízlésesen, interaktívan tálalni, Múzeumot még nem láttam. Rengeteg videó volt, terepasztalra felülről vetítették hogyan mozogtak az alakulatok a csatában, egyszóval szuper jó volt :)

...
Innen, átsétáltunk az építmény hátsó részébe az aranykupola alá, ahol nem más mint maga Napóleon sírja volt megtalálható. Hát igen, az emberke letett valamit az asztalra és ennek megfelelően is kapott egy igen hatalmas és figyelemre méltó sírhelyet. Konkrétan az egész épület komplexum csúcsközéppontja ez a sírhely egy hatalmas koporsóval. Tényleg nagy :), persze a kép itt is torzít, de talán a hátsó emberkék mögöttem jól mutatják a méretarányt.  Ha saccolni kéne kb. 6 méter magas a sír.

...
Ezután jött a számomra a nap egyik legjobb dobása a Rodin-múzeum.Eleinte a kertet néztük végig, mert az korábban zárt.

Hát ezek a szobrok totál lenyűgöztek. Hihetetlen pózokban voltak kifaragva és az arányok tökéletesek. Az épület emeletén voltak olyan fejszobrok, melyek annyira élethűre sikeredtek, szinte megszólaltak. Azt hittem rámköszön az egyik. Igen-igen láttam a Gondolkodó szobrot, de mégis nem ez volt számomra  a legjobb szobor.

...
Ezt követően, mentünk vissza  kezdeti ponthoz, a toronyhoz. Már besötétedett és gyönyörűen világított az idő kristálytiszta lett. SZUPER!!!! Megint a mázli sorozatom :D

Szerencsére nem kellett sokat várni, igaz nem volt rövid. Kb 30 percet vártunk és már spuri is fel a lifttel. Mi a legtetejére mentünk, ha már lúd akkor legyen kövér. A 2. liften ami a középső részről vitt fel minket a legtetejére, üvegből készült a 85%-a én persze a legszélére kerültem. :D Hát én olyan remegő lábakkal álltam végig, azt hittem összeroskadok. Ekkora tériszonyom még soha nem volt mint most. A tetőn írtó hideg volt és a szél is fújt. De nem baaaj a fotókért mindent!

Mindenesetre meglepődtem, hogy ebből a kis fényképezőgépből mennyi mindent ki lehet hozni. :). Csak türelem és ügyeskedés kell. :)
...
Végül leszálltunk a földre, a szilárd talajra, még lőttem pár képet, aztán haza ballagtunk.

Estére milánói-spagettit terveztem, de sajnos ezek nem nagyon ismerik errefelé a milánóit, pontosabban a darált húst. Sajtből is csak inkább reszelt van zacskózva, nahde majd holnap egy nagyobb üzletben bevásárolok, ma este megelégedtem egy melegszendóval.
...