7. nap Sacre-Coeur, Musée d' Orsay & Arc de Triomphe

Mai nap már levezetésnek indult főként. Először együtt elmentünk a Sacre-Coeur-hoz. Kellemes idő fogadott minket a dombtetőn, bár kissé felhős volt az idő. A dombon betámadtak minket a helyi színes bőrű árusok, szerencsére engem egyszer már betaláltak hasonló arcok és le is húztak kemény 3 euróval, így lendületesen kikerültem őket, de sajnos a többieknek nem sikerült. Egyszerűen olyan dumájuk van és olyan pozitív kisugárzással jönnek az emberhez, aki először találkozik velük nem tud nemet mondani egyszerűen. Vigyorognak, kérdezgetnek, kezet fognak, felkiáltják: Qúná-má-tátááá...Meg hasonlók. És mindezt mosolyogva jókedvűen. Megkérdezik honnan jöttek, válasz rá: Hungary...Erre ők: áááá Puszkász, Puszkász....:D
Szóval őket is benyelték 1-2 euróval. Persze cserébe kapnak helyben kötött kardíszt
...
A kilátás gyönyörű volt fentről. A centrum java része látszódott. Belül is tetszett az épület elrendezése, bár be kell vallanom ennyi nap eltöltött idő nézelődéssel, már nem nyújtott akkora újdonságot. Főleg a Notre-Dame után, ami sokkal nagyobb.

...
Ezután mentünk a festők terére. Rengeteg festő gyűjtőhelye, fóruma. Fantasztikus képek látnak itt napvilágot. Nekem főleg a realisztikus festmények tetszenek, melyek majdnem olyanok mint a fotók. Tényleg nagyon profik voltak.

Következ állomásunk, a Dali-múzeum volt, ami innen kb. két utcányira volt.. Sajnos ezt, nagyon megbántam, mert nem volt olcsó a belépő és nagyon távol áll tőlem ez a stílus. Túl elvont számomra. Két dolog tetszett, ebből az egyiket lehetett csak lefotózni. Ami hiányzik egy hatalmas rinocérosz szobor ilyen vékony hosszú gólyapábakon, mely patába végződik. Hátán hatalmas csúcsdisszel kell elképzelni. Érdekes teretmény,, de ami miatt mégis jó, hogy egy nehézkes test vékony lábakon irreális képzetet ad. A másik kép magáért beszél:

Egy szitakötő vagy lepke rajza tükröződik egy króm csövön, ami Dali arcvonalaira hasonlít.
...
Ezután következett a hét csúcspontja számomra az Musée 'd Orsay. Ide már egyedül jöttem, mert a többiek már látták korábban. Szóval egy metrótréképpel neki a városnak :) Már rá se kellett néznem a térképre, mert már úgy közlekedtem, mintha ott élnék 6-8 éve. A műzeumban sajnos nem lehetett fotózni, amit nem is csodálok. A legigényesebb, legszuperebb művek itt voltak láthatóak. A louvre elbújhat az itteni gyűjteményhez képest. Ez egy sokkal kisebb múzeum, mint a Louvre. Kb. a 1/20-a. De mégis majdnem 4 órát itt töltöttem el. Fenomenális volt. A szombrok és festményeken az arc és a pózok tökéletes kifejezése, egy egy állóképet szinte megelevenített, és rájött az ember, mit gondolnak a szereplők. Mintha egy filmet éppen megállítottunk volna és csak a play gombot kell megnyomnunk a folytatáshoz, de tudjuk mi fog történni, vagy következni. Zseniális volt a képek és szobrok megszerkeztettsége és ötlete.
Itt láttam a híres képet is, ami a Gladiátor című film íróit megihlette annó a történet megírására. Az alkotó Jean-Léon Gérôme. Pár képe itt.
Érdekes, hogy élőben teljesen mások a színei a képeknek. De ez az összes festményre igaz, ami láttam. Egyik sem olyan, mint amilyennek hittem.
...
Ezután már csak egy végső és utolsó látnivaló maradt az Arc de Triomphe. Szerencsére ez is ingyenes volt, akár csak az Orsay. Felmásztam a tetejére, de közben belül van két emelet, ahol minimúzeum van a diadalív történetéről. I. Napóleon építette a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdet. Az épület alatt található az ismeretlen katona sírja, ahol 1923-óta folyamatosan ég egy mécses. Ne sima mécsesre gondoljatok :)

Sacre-Coeur A diadalív tetejéről.

 Az egyik sugárút