Mai napra a híres kastélyt terveztük. Csodálatos reggel volt. Kellemes meleg ütötte meg az arcom, mikor az utcára léptem. Felhő alig volt az égen. Odafele menet volt egy kis affér, mert mindenki máshogy gondolta, hogyan lehet kijutni Versailles-be. Én persze nem hallgattam senkire, szépen megnéztem a térképeket, beazonosítottam a vágányokat és mentem a magam feje után. A peronnál volt egy német csajszi, aki elméletileg 15 éves, bár én nem nagyon hittem el, mert kinézett vagy 19-20-nak. De a szenzáció az volt, hogy beszélt, németül, angolul, franciául, spanyolul és portugálul társalgási szinten. Persze minden infót úgy tudtam meg, hogy közel álltunk hozzá és hallgattuk mit beszél. Két angol nő beszélgetett vele, ők is turisták voltak és véletlen akadtak össze a csajszival. Ő maga Versaillesben dolgozott és épp oda tartott, igazgatta az elesett két hölgyet, akik mellette álltak, mondván ő is oda tart. Persze mi is rájuk tapadtunk. Út közben mesélt, ahol eddig járt, Londonról, Stuttgartról és még sok helyen, amilyen nyelven beszélt, hogy mennyire különböznek a fővárosok. Ahogy kiderült, keres valami munkát egy városban, elél 1-2 évet majd tovább áll. Ezért sem hittem el hogy 15 éves.
...
Megérkeztük a palotához. Sokkal rendezettebb volt a város, tiszták voltak az utcák, friss levegő, szép parkok. Párizsban rengeteg a kosz. A Párizsi könyv szerint XIV. Lajos a csőd szélére jutatta az országot eme 'kis' palota miatt. A főbejáratnál még nem tudtam, vajon mi került ennyibe. Hát igen, mikor a túloldalra kerültünk rájötem. A szó szoros értelmében a kert horizontig ért. Minden egyes szeglet meg volt munkálva. A franciák, bármibe fognak csak a monumentalitást hajszolják. Nagyobbat a nagynál!
A fenti képen egy nagyon kis apró részletét láthatjuk az egész kertnek. Mondhatni ez egy "kis" sarok volt :D A méretarányokról annyit, ablakok kb 5 méter magasak voltak. A kis tuják kb embermagasságúak.
A híres tükörterem (bal oldalt azok tükrök), mely úgy volt megalkotva, ha besüt a nap az egész terem fényárban úszott. Fotóni elvileg sehol nem lehetett, mindenhol ki volt táblázva, de senki nem tartotta be így én sem :D
Ahol megkötötték a Trianoni békeszerződéseket a Kert egyik végében volt, oda fáradságra hivatkozva nem mentünk le. A derekam is az utolsókat rúgta. A legszebb részeket így is láttuk. Ez alkalommal az elsőként készített képeket raktam be legutoljára. Szóval fordított kronológiát követnek a képek :)
Haza fele elkaptunk egy jó kis hóvihart. Ráadásul a metró ami bevitt volna minket a városközpontba kitett minket korábban, mert elakadás volt az Eiffel-toronynál és nem ment tovább. Itt persze megint beütött a szerencsesorozatom. A vonatvezető valamit bemondott még amikor a metrón voltunk, majd a mögöttem ülő tanárnő (sok sok gyerek társaságában), elkérte tőlem a metrótérképet. Hát nekem sem kellett több, ezért megkérdeztem mit mondtak. Itt két dolgot kell megjegyeznem a tömegközlekedés két fontos szabályát. Először is soha ne kövesd a tömeget ész nélkül! Második csak saját magadban bízhatsz :D Nos így eljárva, megtaláltuk azon villamosok egyikét, (ami persze az ellenkező irányban volt, amerre a tömeg ment) ami Párizsban jár. Ha jól számoltam van belőle összesen 3. Ezzel egy megállót mentünk, majd átszálltunk egy másik metróra, ami hazavitt. Érdekes módon itt már a hóvihar hűlt helyét találtunk. Szóval Párizs időjárása rendkívül változékony és lokális :)
A mai nap csak ennyiből állt nem mentünk tovább, inkább pihentünk, mert másnap korán kell kellni. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése