Reggel korán kezdtük a napunkat, már 8kor kipattantam az ágyból, lerohantam bagettet venni. Megreggeliztem gyorsan felöltöztem, aztán már csatarendben is voltam 9.10kor. Persze most is várnom kellett a többiekre, így visszapihentem még egy kicsit, de végül 9.35kor sikerült elindulni. Első utunk az Eiffel-toronyhoz vezetett. Metró 3 átszállással, kb 30 perc és már ott is voltunk. Kijöttünk az aluljáróból körbepillantunk és sehol a torony. Nah ez volt a meglepi....hol a torony? :D Elindultunk egyik irányba...20-30 méter után azért csak kidugta a kislány a fejét. Első pillantásra elég masszívnak nézett ki, vastagabbnak tűnt a nyaka, mint távolról. A fényképeken is vékonyabbnak néz ki, pedig masszívabb! (A fénykép is torzít valóságban sokkal zömökebb)
Egyre közeledve, egyre csak nőtt, nőőőőtt és még mindig nőőőőtt....tyhűűű mondom ez megabrutál nagy. A képek egyáltalán nem adják vissza micsoda monumentális építményről van szó. Megmondom őszintén, ekkorát még soha nem láttam, de még csak hasonlót sem. Amikor aláértem egy csöppnyi hangyának éreztem magam. Pár adat az olvasónak: ~320 méter magas, a csúcs 12 cm-t leng ki szélben, 7000 tonna súly. Egyszer majdnem lebontották, de kiderült jó 'adó' az építmény, így innen sugározták az első rádió- és az első televízió adást is a városnak.
Nahde, mi úgy döntöttünk, hogy elég borús az idő így csak szürkeséget látnánk, hárman végül annál maradtunk, hogy este megyünk fel és megnézzük a kivilágított Párizst.
...
A következő megállónk (11.00) "Egouts de Paris" azaz a csatornarendszer kialakulásának története és karbantartásáról szólt, hol máshol mint a csatornában. Hát igen a rácsos padlózat alatt ott folydogált alattunk a kaki. :D Vicces volt. Kb egy istállóhoz tudnám hasonlítani a szagokat. De ennek ellenére érdekes volt, például hogyan oldják meg árvíz esetén, hogy a melléktermékünk akkor is lefolyjon, és ne jöjjön vissza a csatornából.
Amúgy itt tudtam meg Párizs történetének kezdetét. Notre-Dame Katedrális szigetén alapították az első települést a Rómaiak. Jó mi? :D
Itt található még az a hírhedt híd is ahol Diana hercegnő elhunyt, a Pont de l'Alma.
...
Ezután végiggyalogoltunk a Szajnán. Meg kell hagyni jó kis környék. Ellaknék itt, tiszta utcák, fekete néger sehol, rendezett designos francia házak. Tetszik, kifejezetten tetszik. Mondjuk ez a kép korábban készült, de pont ilyen házak voltak ott is. Erre a negyedre ez volt a jellemző design.
Itt tettünk egy éles 90 fokos fordulót jobbra és rápillantottunk az Invaludusok templomára. Hát igen, XIV. Lajos királyunk tudott vmit, hogy kell élni.
Szemben a hadtörténeti múzeum (Musée de l' Armée), ami a XIV Lajos korától a 2. világháborúig kb mindent felölel. A franciák még japán szamuráj harciviseleteket is összegyűjtöttek, volt nekik minden tájról ruhájuk, fegyverük. Végre megtekinthettem egy eredeti Mauser fegyvert és egy eredeti MP40-es K98-as és MP44-es gépfegyvert is. Nahmeg még szinte mindent, ami akkor volt :D Ennyire ízlésesen, interaktívan tálalni, Múzeumot még nem láttam. Rengeteg videó volt, terepasztalra felülről vetítették hogyan mozogtak az alakulatok a csatában, egyszóval szuper jó volt :)
Innen, átsétáltunk az építmény hátsó részébe az aranykupola alá, ahol nem más mint maga Napóleon sírja volt megtalálható. Hát igen, az emberke letett valamit az asztalra és ennek megfelelően is kapott egy igen hatalmas és figyelemre méltó sírhelyet. Konkrétan az egész épület komplexum csúcsközéppontja ez a sírhely egy hatalmas koporsóval. Tényleg nagy :), persze a kép itt is torzít, de talán a hátsó emberkék mögöttem jól mutatják a méretarányt. Ha saccolni kéne kb. 6 méter magas a sír.
...
Ezután jött a számomra a nap egyik legjobb dobása a Rodin-múzeum.Eleinte a kertet néztük végig, mert az korábban zárt.
Hát ezek a szobrok totál lenyűgöztek. Hihetetlen pózokban voltak kifaragva és az arányok tökéletesek. Az épület emeletén voltak olyan fejszobrok, melyek annyira élethűre sikeredtek, szinte megszólaltak. Azt hittem rámköszön az egyik. Igen-igen láttam a Gondolkodó szobrot, de mégis nem ez volt számomra a legjobb szobor.
...
Ezt követően, mentünk vissza kezdeti ponthoz, a toronyhoz. Már besötétedett és gyönyörűen világított az idő kristálytiszta lett. SZUPER!!!! Megint a mázli sorozatom :D
Szerencsére nem kellett sokat várni, igaz nem volt rövid. Kb 30 percet vártunk és már spuri is fel a lifttel. Mi a legtetejére mentünk, ha már lúd akkor legyen kövér. A 2. liften ami a középső részről vitt fel minket a legtetejére, üvegből készült a 85%-a én persze a legszélére kerültem. :D Hát én olyan remegő lábakkal álltam végig, azt hittem összeroskadok. Ekkora tériszonyom még soha nem volt mint most. A tetőn írtó hideg volt és a szél is fújt. De nem baaaj a fotókért mindent!
...
Végül leszálltunk a földre, a szilárd talajra, még lőttem pár képet, aztán haza ballagtunk.
Estére milánói-spagettit terveztem, de sajnos ezek nem nagyon ismerik errefelé a milánóit, pontosabban a darált húst. Sajtből is csak inkább reszelt van zacskózva, nahde majd holnap egy nagyobb üzletben bevásárolok, ma este megelégedtem egy melegszendóval.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése