2010. november 25., csütörtök

5. nap Musée Air Espace & Notre Dame

Lendületes nap volt a mai. Viszont most már kezdem érezni, hogy fáradok. Lassan vésztartalékokra kapcsolok. A sok gép előtt ülés miatt a derekam már le akar szakadni :D:D:D Hát igen, több sport kéne.
 De a lényeg a lényeg, hogy délelőtti program 2 óra a Louvre-ban. Még visszamentünk kicsit, ki mit akar még megnézni, hisz egy nap oda kevés. Én elsőre majdnem a 70%-át bejártam. Másodjára nekiestem a legfelső szintnek, ahol csak festmények találhatóak, de hamar rájöttem, a festmények közül is csak maximum a csoportos képek érdekelnek, ahol lehet kompozíciót elemezni. De a fókuszban a szobrok maradnak. Adtam még egy esélyt az egyiptomi részlegnek. Második nekifutásra már jobban tetszett. És volt egy két jó darab, ami mellett elsuhantam, vagy elsőre nem tudtam jó képet készíteni róla.

...
Következő állomásunk, a Musée Air Espace volt. Már reggel totál be voltam zsongva, egyszerűen imádom a repülőket! Ide csak hárman jöttünk a többiek az Orsay-ba mentek, én majd oda később nézek be. Gondoltuk, áááh, megjárjuk 2 óra alatt. Hát tévedtünk. Ez is egy hatalmas múzeum. Az odajutás már kicsit bonyolultabb volt, mert a 3. zónában volt , nekünk, meg a bérletünk csak az első kettő zónába szólt, így vennünk kellett kiegészítő jegyet. No a másik gond, hogy ide csak busz jár. De szerencsére Péter megoldotta a gondot és kijutottunk.
  A legelső repülőktől kezdve az 1990-as évekig minden európai (és pár amcsi) repülő kb itt megtalálható vagy életnagyságban vagy makettben. Elsőként a kinti részt tekintettük, meg mert hamarabb zárták. Amúgy itt meg kell jegyeznem a ticket pultnál egy darab ember sem volt. Kb volt rajtunk kívül még 5-10 ember az egész múzeumban. Jah és a csaj tudott perfektül angolul...Juhééjj! Szóval először megnéztük a Boeing-ot. Háááát kb a 3X-sa volt a mi gépünknek amivel utaztunk. Óriási gép. A hasában keresztbe tárolták a gépjárműveket.
 






Hát igen és ebből a hajtóműből volt 4. Nem semmi, meg kell hagyni. Ennél a repcsinél már csak egy nagyobb van az Airbus. Itt kint volt még pár leszuperált bombázó és vadászgép (frania Mirage), de annyira nem nyűgöztek le. Jöhetett a következő falat egy igazi echte Concorde. Nah ez már szép falat, gondoltam. A közhihedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt drága a jegy soha és full fapadosak voltak. Sokkal kevesebb hely volt bennük egy ember számára, mint pl azon a gépen amivel jöttünk. Nagyon puritán volt a belsejük. A pilóták meg kb csak oldal irányba láttak ki.




A következő teremben voltak a számomra kuriózum gépek. A német Focke-Wulf, az orosz Jak-3-as, volt egy Polikarpov, egy B-25-ös amcsi bombázó (Pear Harbor c. filmben ezzel vágnak vissza a japcsiknak) és persze a brit légierő ásza a Supermarine Spitfire. Volt még egy Li-2-es desszant gép is. Raktak bele hangszórókat, teljesen bele lehetett élni magunkat abba a helyzetbe, mikor dobálták ki az ejtőernyősöket és körülöttünk csak motorzúgás és távolsági tüzérség lövegei robbantak. Csúúúcs volt! :)

Ezután átmentünk a sugárhatómű hajtotta vadászrepülőgépek "régi fénykorába", azaz a 70-es 80-as évek gépei. Amúgy kár, hogy nem egy nappal később mentünk, mert másnap szimulátornap volt a napirenden. Pont akkor, amikor ott voltunk, állították fel a szimulátorokat. Ismerős játékokkal lehetett játszani, mint pl az il-2 sturmovik, Microsoft Fligt Simulator, csak éppen rendes pilótafülkében. :D
  Aztán következett a múzeum másik szárnya erre alig maradt időnk. Gyorsan én berohantam és lőttem pár képet. Ez a legelső repülők időszakáról szólt, hogyan alakultak ki a repülők. Kezdve azzal pl. hogy a szárny és a magassági kormány fordítva volt. :)






Aztán persze rengeteg, modell, makett volt kiállítva. Nagyon igényesen, részletgazdag kis alkotások voltak.






...
Ezután, én leváltam Katától és Pétertől, mert meg volt beszélve, hogy ők hazamennek pihenni, én meg találkozok Pankáékkal A Notre-Dame előtt. Szóval egyedül nekivágtam a nagy Párizsnak. Első lépésem egy információs pulthoz vezetett és kértem egy metrótérképet. Ezután, már gyerekjáték volt közlekedni. Menet közben kaptam egy sms-t, hogy annyira tetszik Pankáéknak az Orsay, hogy inkább ők ottmaradnak még. Hát nekem sem kellett több, én akkor is megnézem a katedrálist :D Szóval egyedül elballagtam és nem bántam meg. este volt már mire odaértem, de gyönyörű látvány fogadott. Persze a képek itt sem adják vissza a méreteket. Sokkal zömökebb az épület, mint a lejjebb látható képeken. Részletes mégsem túlcsicsázott. Számomra maga volt a tökéletes tervezés és kivitelezés. És tényleg a közép-tetején lévő magas toronycsúcs ad egyfajta elnyúlást az egész épületnek. Optikai csalás...nem rossz :) Az épület tele volt vízköpőkkel, egyszer megnézném nappal esőben milyen lehet a rengeteg vízelvezetés. Szép lehet, hogy minden honnan csorog a víz mint valami vízesésénél.
Szerencsémre mikor bementem pont egy mise vagy mi fogadott. Énekeltek, imákat mondtak, nagyon nyugodt és átható volt a hangulat. Engem teljesen visszarepített a középkorba a benti felfelé sötétedő tér, a tökéletes akusztika és az ének.
Végül megkerültem az egész épületet és kintről is készítettem pár éjszakai felvételt. Próbálgattam a gép paramétereit, milyen beállításokkal mit lehet kihozni. A katedrális mögötti híd, ami átvisz a déli partra, szerelem-lakatokkal volt tűzdelve. Rengeteg volt, több ezer.

Holnapi programom Versaille-i kastély és az Orsay-múzeum.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése